Tudom, tudom már régen írtam. Sokszor eszembe jutott, de valahogy nem jutottam el odáig, hogy fogjam a laptopom és elkezdjek fogalmazni. Aki ismer és közel áll hozzám tudja, hogy miért, az energiáimat más kötötte le.

Most egy megrendelésről szeretnék mesélni, az ikerbaba- tündérlányokról.

A lányokat egy csodaszép település rendelte, hogy dísze legyen az önkormányzat tárgyalótermének.

Nagyon örültem a bizalomnak, de a megvalósításhoz túl sok iránymutatást nem kaptam. Kiindulópont a település címere, logója és a kiállításom megnyitóján fogyasztott finom rozé, a város bora volt. Megnéztem a helyszínt, beszélgettünk és így indultunk el a tervezgetéssel.

Vázlat, agyaggyúrás, mintázás, kidolgozás, díszítés, szőlőszemek, levelek, indák, rádolgozás. Óvatos szárítás, közben folyamatos tisztogatás, simogatás. Majd az első égetés, azt követően mázazás, égetés… sok óra, mozdulat, örömteli alkotói pillanat.

Elkészültek a lányok, a lányok, akik szeretetteljesen, boldogan karolnak egymásba. Egyikük ruháján, a szőlő mint motívum, a másikuk szoknyáján a címert díszítő csillag és hold található. A lányok közösen tartják, óvják a régi, katolikus templomot, ami a  város egyik jelképe, ikonikus műemléke.

Remélem, szeretni fogják őket.

Köszönöm a fotókat Vincze Péternek.