Eddig vártam az írással. Na nem azért mert lusta vagyok vagy mert nem volt kedvem. Egyszerűen meg kellett emésztenem az elmúlt hétvégén történteket. Azt a sok jó dolgot, az örömteli perceket, a felhőtlen boldogságot, a lélekemelő pillanatokat.

Visszatérni a gyökerekhez, feleleveníteni a múltat mindig izgalmas. Ezt úgy tenni, hogy közben a családdal, barátokkal, rokonokkal megosztjuk, nagyon megható.

Igen, a mindszenti hétvégénk nagyon megható és érzelemmel teli volt. Bejárni a régi helyeket, felidézni a gyermekkori emlékeket, beleszippantani a mártélyi levegőbe, fagyizni Hódmezővásárhelyen a Sarok házban….

tele vagyok gondolatokkal.

Persze a legizgalmasabb a kiállítás volt.

Pénteken délután beköltöztek az alkotások a Keller Lajos Városi Könyvtár és Kulturális Központba. Ez leírva egyszerűen hangzik, de el kell árulnom, nem ment olyan egyszerűen. Mivel heten mentünk mint a gonoszok, az egész családom aktívan, jobbnál jobb ötletekkel próbált hozzájárulni a kiállítás berendezéséhez. Egy ideig tűrtem….aztán nem. Szóval nem vittünk kerámia boszorkányt, de úgy tűnik, mégiscsak bekerült a rendszerbe egy. Én. 🙂

Miután kibosziskodtam magam, és hagytak rendezkedni, kialakult a végső kép.

Manóvilág – Nap – Hold – Tengeri sellők – Múzsák – Asszonyok

Azt mondták szép lett. Csendesen üldögéltek a babák a helyükön, egy napot várniuk kellett a megnyitóra.

De arról majd holnap mesélek….