Oszkai Kerámia

Oszkai Kerámia

Menü

Emlékek….

Vissza a bejegyzés listához

Szeretek rég nem látott emberekkel, barátokkal, rokonokkal találkozni, nagyon örülni a találkozásnak, jókat beszélgetni, lopva nézegetni, hogy az eltelt időszakban míg nem láttuk egymást mi változott, gyűltek e a ráncok, rakódtak e a plusz kilók, változott e a stílus….

Azt vettem észre, hogy akinek nagyon örülünk, akit szeretünk, akivel élvezzük az együtt töltött kellemes pillanatokat, csevegéseket, azokon nem látjuk a változást. Egyszerűen szép mindenki, nem fog az idő vasfoga, mert a lelkünkkel nézzük, az emlékeinkkel feltöltve szemléljük és igazából arra a boldogságra hagyatkozunk amit a viszontlátás öröme okoz. Ilyenkor könnyű a jelenben lenni, még akkor is ha nosztalgiázunk.

A megnyitóra sokan eljöttek, akikkel nagyon régen találkoztunk. Olyan melengető érzés volt a találkozás.

Volt általános iskolás osztálytársak is eljöttek. Orsi titokzatosan, somolyogva elkottyantotta, hogy a vendégkönyvbe írt számomra, egy olyan gondolatot, emléket, amit, pont a kiállításom ébresztett fel benne. Amikor a látogatók elfogytak és pár percre egyedül maradtam, az volt az első, hogy fellapoztam az a bizonyos bejegyzést. Könnyes szemmel olvastam el.

Orsi egy régi rajzóra emlékét idézte fel. Egy olyan óráét, ahol agyagoztunk. Én egy karcsú babát készítettem…… szerinte a legszebbet az osztályban.

Milyen érdekes, emlékeink, mélyen megbújva ott vannak bennünk. Ez a pár, érzelemmel telt mondat előhozta bennem azt az órát. Ahogyan ültem a padban és elkezdtem agyagozni, először életemben. Ahogyan gyúrtam, formáztam, alakítottam azt a babát. Emlékszem, szóltak, hogy túl vékony a dereka, de valahogy mégis sikerült elkészítenem. Emlékszem, milyen büszke voltam.

Ezért alkotok babákat? Ilyen egyszerű lehet? Egy gyermekkori sikerélmény indított el az utamon?

Nem tudom, de az emlék felidézése nagyon jó volt. Köszönöm szépen!